Fél11 van. De lehetne akár hajnal 3óra is. Az idő mindegy. A dolgok, amik egyedül,a sötét szobáinkban,esténként eszünkbe jutnak, szinte egy új világba repítenek el minket. Ilyenkor nyugodtan képzeljük el magunkat (lányok főképp) egy sztár barátnője/baratjaként, teljes nyugalommal öleljük át a párnánkat azt képzelve, hogy a szerelmünk karjaiban vagyunk. Ez teljesen normális dolog. Vannak viszont olyan esték amikor sírva alszunk el könnyeink társaságában. Ezt sem kell gyűlölni mindenki ...