Fél11 van. De lehetne akár hajnal 3óra is. Az idő mindegy. A dolgok, amik egyedül,a sötét szobáinkban,esténként eszünkbe jutnak, szinte egy új világba repítenek el minket. Ilyenkor nyugodtan képzeljük el magunkat (lányok főképp) egy sztár barátnője/baratjaként, teljes nyugalommal öleljük át a párnánkat azt képzelve, hogy a szerelmünk karjaiban vagyunk. Ez teljesen normális dolog. Vannak viszont olyan esték amikor sírva alszunk el könnyeink társaságában. Ezt sem kell gyűlölni mindenki életében vannak ilyen időszakok. Ha van olyan ember akivel megtudjuk beszélni a problémáinkat, nyugodtan tegyük meg, ne féljünk attól, hogy mi lesz a következménye. Akár egy napló,egy barát,szülők vagy bárki/bármi más. Ne félj segítséget kérni. Egyedül minden sokkal nehezebb. Annyi ember van a Földön hidd el, hogy TE SEM VAGY EGYEDÜL :)